Szitás Bernadett erős informel képi világa egyedi megközelítésben, merész és intenzív színhasználattal közvetít tartalmi, természetközeli, ugyanakkor természetfeletti mélységeket. Az alkotás meditatív folyamatában téren és időn kívüli szabadságélményt, a transzcendens tapasztalatát bontja ki. Minden kép egy absztrakt táj. A feltáruló terek, színek és gesztusok személyes belső történések és benyomások elvont lenyomatai. A transzcendens teljességének leképeződése színekké és formákká a szellem és a lélek tudattalan transzformációjában. A kozmosz végtelenje és az egyén szuverén kozmosza az alkotásban egyszerre teremtve és közvetítve is, gazdag asszociatív értelmezésnek ad teret a gesztusrendszerek egymásra épülő és egymásból táplálkozó forma- és térrendszereivel.

Szitás Bernadett képi világa spontán, szabad, jóllehet nem véletlenszerű, éppúgy, mint amennyire nem véletlenszerű egy táj. Ugyanakkor, mint bármely szerves képződmény, lehet meglepő, miközben létezésének érvénye hasonlóképpen nem hagy maga után kérdőjeleket, mint egy előttünk magasodó hegy. A biomorf formák lendületes, tudattalan rétegektől inspirált ecsetkezeléssel, helyenként csorgatással, vagy akár vékony vonalak szövedékével kerülnek a vászonra. A fröccsenésekben, megfolyásokban és rétegződésekben követhető az alkotói folyamat spontaneitása. A spontán alakuló rendezőelvek a legváltozatosabb módon jelennek meg, a centrálistól a végtelen, semmilyen stabil kiindulópontot nem kínáló, kozmikus távlatig. A bátor színhasználat, az eleven színek, a kialakuló formarendszerek a lélek egy-egy szavakkal nem megfogalmazható állapotának lenyomatát helyezik a szemlélő elé.